2016. április 9., szombat

Az újonnan idetévedők se feledjék, hogy kalandjaink után folyamatosan frissül a blog FB oldala friss Seychelle-i hírekkel, képekkel, eseményekkel :) Érdemes benézni!

https://www.facebook.com/volunteeronseychelles/

2015. december 22., kedd

hazaút: Seychelle- Etiópia / Etiópia- Ausztria




Tartozunk még Nektek egy beszámolóval a hazafelé vezető utunkról. 
Az egész úgy kezdődött, hogy az indulás reggelén Laci arra ébredt, hogy rettentően hasogat a füle. Illetve, az a pontosabb megfogalmazás, hogy éjszaka sem sokat tudott aludni, annyira fájt neki. Előtte nap már érezte, hogy nem jó valami, de mindketten bíztunk benne, hogy nem rosszabodik. Sajnos, tévedtünk.
Szóval ő hasogató füllel ébredt, én pedig begyulladt szemmel és hurkás duzzanattal a szemem alatt. Én azonban szerencsésebb voltam, mindenféle kezelés nélkül azóta elmúlt. A fül viszont nem játék dolog, ha repülőútról van szó, lévén a nyomáskülönbség miatt, nagy szerepet kap.

Így arra jutottunk most először kihasználjuk az utasbiztosításunkat és délelőtt még elment Laci Eden Island-ra egy magánorvoshoz, aki megállapította, hogy fülgyulladása van és írt fel antibiotikumos fülcseppet is. Így már nyugodtabban indultunk neki a közel 24 órás utazásnak.

A repülőtérre délután fél 4 körül érkeztünk, azonban ekkor még el sem kezdődött a check-in, mert egész Mahe szigetén áramszünet volt és bár a reptérnek van külön agregátora, mégis valami megzavarta a rendszerüket, így legalább 40 percet vártunk arra, hogy feladhassuk a csomagjaink. A biztonsági ellenőrzés után a duty free részben még vettünk egy Takamaka kókuszos rumot, hiszen itt a legolcsóbb 188 SCR, mindenhol máshol (nem duty free) 245 SCR.

A sorban állás alatt aztán találkoztunk egy ismerős arccal, aki odafelé velünk utazott és beszélgettünk vele a gépen, La Digue-on született, bőrszínre fehér, de egyébként kreol ember, akit az útja egészen Svédországig sodort, ahol most él és egy nagy autócégnek dolgozik. Családot látogatni jött haza és megörültünk egymásnak, hogy hazafelé is egyszerre megyünk. gyorsan megbeszéltük az elmúlt hetek élményeit, kiderült, hogy Cousinon is ismeri a srácokat, kérdezte, hogy a mi kedvenc Jules-unk még mindig ott dologzik-e és jót nevetgéltünk azon, hogy mennyire picike ez a számtalan apró szigetből álló ország, szinte tényleg mindenki ismer mindenkit (kis túlzással).

Seychelles-Etiópia járattal maximálisan meg voltunk elégedve, a légiutaskísérők nagyon nagyon kedvesek és mosolygósak voltak, a repülésünk szerencsésre nyugodt volt. Már sötétben értünk az afrikai kontinensre, Addis Abebába, ahol mint egy mesevilág úgy rajzolódott ki az éjszakai város. Egészen olyan volt, mnt Tündeföld, hosszú percekig gyönyörködtem benne és próbáltam ezt a gyönyörű látványt elmenteni magamban, a különleges pillanatok mappába. :)


Az Etióp reptéren igen sok, közel 5 órás várakozás állt előttünk, de mi hatékonyan eltöltöttük az időt és most először vettünk igazi etióp kávét. Többször átutaztunk már itt, így most úgy döntöttünk, itt az ideje valamit hazavinni etiópia ízeiből is.

Az Etiópia-Ausztria járatunk helyi idő szerint hajnal1-kor szállt fel, ami seychelle-i idő szerint hajnali 2-t jelentett. Még szinte el sem foglaltuk a helyünket, én álomba zuhantam, állítólag sokáig álltunk a kifutón, mert valaki meggondolta magát és leszállt a gépről, valamint a csomagját is ki kell túrni a raktérből  Ezt azonban csak Laci elmeséléséből tudom, hiszen én javában aludtam. Arra ébredtem fel, hogy már a kifutón gurulgatunk , a gép rágyorsít és a levegőbe emelkedünk ismét.

Nagyjából 30 perc múlva ébredtem fel ismét, amikor vacsorát (?) hoztak az éjszaka közepén hajnali 3 körül. Hiába vettem be a Dedalont, ami odafelé segített, sajnos már szinte szokás szerint erős hányingerrel ébredtem, ami után hosszú órákig rettentően rosszul voltam. Nagy piros pont a légiutaskísérőknek, akik rögtön hoztak vizet és valóban kedvesek voltak.
Sajnos mondhatni ez azt én fura "tesztem " a járatokon, hiszen hosszú repülőút alatt sajnos szinte kivétel nélkül rosszul vagyok.

Már nagyon vártam, hogy leszálljunk és a remény is felcsillant Athén körül, hogy nem járunk messze.  Bécs teljes ködben várt minket, a pilóta csak a műszerek segítségével, mondhatni vakon tette le a gépet, hiszen az orrunkig sem láttunk, a kifutó jelzőfényeit is csak akkor láttuk meg, amikor földet ért a gép. Nagy volt a kontraszt a sok napsütés és meleg után.

Köszönjük, hogy hűségesen olvastatok minket végig, reméljük még írhatunk Nektek a csodálatos Seychelle-ről vagy épp más gyönyörű sarkáról a világnak.

Békés és Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk Nektek!


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu




2015. december 16., szerda

Sir Selwyn Selwyn-Clarke Market



Bár harmadszor járunk már itt, az Indiai óceán közepén, azért most sem szeretnénk üres kézzel hazatérni. Természetesen itt is megtalálhatóak a szokásos kis kínai műanyag szuvenírek, de aki igényes Seychelle-i portékát szeretne hazavinni, annak mindenképp érdemes ellátogatni Victoriában a piacra. A piac az 1840-es években jött létre, akkoriban a helyi halászok itt adtak túl az aznapi fogáson, ezt a szokásukat ma is megtartották, így rengeteg különböző hal és tengeri herkentyű található az asztalokon, a halas pultok tőszomszédságában pásztorgémek lesik a maradékot, Victoria kikötőjében van egy nagy fészektelepük, ott cseperedő fiókáiknak hordják az eleséget.

© Kris Verhoeven
 


Manapság nemcsak hal, de szinte minden más is megtalálható a piacon, itt tudunk kedvező áron hozzájutni a legegzotikusabb helyi gyümölcsökhöz, a legillatosabb helyi fűszerekhez, és még temérdek más mindenhez is.
Maga a piac egy szabad légterű, de tetővel fedett kellemes bevásárló hely, a helyiek is itt szerzik be a jó minőségű szigeti portékát, így ők vannak többségben. Bár a turisták körében is kedvelt a hely, itt azért még eredeti kreol nyüzsgésben lehet részünk. Aki halat akar venni annak korán kell jönnie, a legjobb fogás reggel cserél gazdát. A zöldség, gyümölcs, fűszer sorok azonban délutánig roskadoznak a jobbnál jobb árutól. Itt aztán mindent megtalálunk amit csak a környéken megterem, nemhiába, ez az ország legnagyobb piaca.

A helyi banánok több fajtáját is árulják, vannak amik evésre jók, de vannak kifejezetten sütésre, főzésre valóak. Az érettségi szint is különböző, attól függően hogy ki mit és mikor akar majd csinálni a felvásárolt banánnal.


A banánhoz hasonlóan a papaya-t is éretlenül árulják, így kevésbé van esélye megsérülnie, otthon 2-3 nap alatt beérik és megpuhul, olyankor már csak nehezen szállítható.
  

 Sok a különleges trópusi gyümölcs is, találtunk már itt pl. jackfruit-ot (Artocarpus heterophyllus) is, de ez esetben a graviola fa (Annona muricata) gyümölcse, a soursop keltette fel a figyelmünket.


Alex a minap megajándékozott minket eggyel, napokig érleltük ezt is, mire elég puha lett. Egyszerűen kettévágtuk és kikanalaztuk a fehér húsát,  magjai nagyok és ehetetlenek, íze a az alma, ananász és a jackfruit fura egyvelegére emlékeztet, tulajdonképpen semmivel sem összehasonlítható, egyedülállóan különleges.


Rácáfoltunk a mendemondára és helyi ananászt is találtunk.


Amit viszont akár hazavinni is érdemes az a fűszer, rengeteg jó minőségű trópusi fűszert árulnak kezdve a curry-vel, szegfűszegen és helyi vanílián át egészen a szerecsendióig itt minden megtalálható.


Mi a jól bevált vaníliából, valamit a belőle készült kivonatból tankoltunk fel, ez mindig hatásos ajándéknak bizonyul a borús Európában ragadt barátainknak.


Nem túl bizalomgerjesztő fiolákban árulják a kókuszolajat, de a minősége kiváló, és harmadannyiba kerül, mint az ajándékboltokban díszesre csomagolt adagok.


Ezen kívül a csomagunkból soha nem hiányozhatnak a Takamaka rumok, melyeket mindig jeles alkalmakra és nagy ünnepekre tartogatunk, féltve őrzünk.

Sajnos már nem sok bejegyzéssel találkozhattok velünk, hiszen holnap pakolunk és indulunk, hogy megtegyünk hazáig közel 8.000 kilométert. Azonban ne csüggedjetek, készülünk majd otthonról szuper, új videókkal is az utunkról és ki tudja, lehet negyedszer is visszafújja képzeletbeli hajónkat a szél ezekre a parányi ékszerdobozokra, az Indiai óceán közepén.

http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. december 15., kedd

Csendes éj



Lassan újra a végéhez közelednek kalandjaink, itt az Egyenlítő közelében. Tegnap este egyfajta búcsúzásul egészen sötétedésig maradtunk a világ legkisebb fővárosában, hogy láthassuk a karácsonyi, ünnepi fényeket, szerte a városban. Bár napközben jót nevetgéltem, amikor felcsendült a rádióban, hogy „Santa Claus is coming to town”, amikor felkapcsolták este a csodálatos fényeket, könny szökött a szemembe. Annyira varázslatos volt, mintha hirtelen egy mesevilágba csöppentünk volna. Ez a világ Tündeföld volt, ahol csodálatos, virágzó bokrokon és pálmafákon kúsznak fel a fények, ahol a trópusi melegben a lenge nyári ruháidban sétálgathatsz a karácsonyi kivilágításban. Egyszerűen csodaszép volt. Körbe sétáltuk a belvárost, ahol a helyiek szintén nézték a kivilágítást, rengeteg kis kreol gyerek ugrálta körbe a csillogó Mikulást, fenyőfát és hóembert …
  
 
  
 
 

Victoria óratornya is pompásan fest ünnepi fényekkel szegélyezve. Érdekessége, hogy az óratorony a londoni Vauxhall Clock Tower mintájára épült.
  
  

Helyettünk azonban beszéljenek a képeink, mi pedig lassan készülünk a holnapi haza indulásra, telis-tele újra kalandos emlékekkel, mosolyokkal, nevetéssel a bőröndünkben.

  
  
  
  
  
  
  
  
 


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. december 14., hétfő

Moyenne Island






Seychelle-re utazóként az első amivel szembesülünk, biztosan az, ami az ország nevében is szerepel, hogy szigetekről van szó. Pontosan hány szigetről? Hát erről tán még a helyiek is elvitáznának, hiszen van régi számolási mód, meg van új, amikor több mindent számolnak bele. De mi azt mondjuk 115 sziget, az új számolással még több. Azért valljuk be, ennyit végigjárni egy élet is szinte kevés. Van aki mégis megtette az itt élők közül, köztük a mi barátunk Alex is járt szinte minden megközelíthető és látogatható szigeten. Az egyik legtávolabbi és leghíresebb maga Aldabra, mely innen ahol most ülünk Seychelle fő szigetén, több mint 1000 kilóméterre található. Nem semmi igaz?
 
Bár mi a magunk eddigi 7 meglátogatott szigetével nem biztos, hogy az élmezőnybe kerülünk, de ma újabb két szigetet láttunk, nevezetesen Moyenne-t és Round Island-et. A listánk így 9 szigetre kúszott. De milyen is volt?
  

Reggel fél 10 környékén hajózott ki velünk egy üvegfenekű kis hajó, mely először Moyenne szigetére vitt. Út közben azonban megálltunk az előtte elterülő tengeri nemzeti parknál és egy órás sznorizásra adódott lehetőség a hajóról, sőt még halakat is etettünk kézből. Miután mindenki alaposan kiúszkálta magát a teknős szigetként elhíresült Moyenne felé bontottunk képzeletbeli vitorlát. Eközben kiderült, hogy a hajónk kapitánya régebben Curieuse szigetén volt vadőr (ahol 2012-ben jártunk) valamint a fél éve meglátogatott Aride szigetén is akad közös ismerősünk.
  

 
 

Moyenne a Ste Anne nemzeti park része és 1970 óta természetvédelmi terület. 1915-től 1970es évekig elhagyatott volt, egészen addig amíg egy angol Brendon Grimshaw nevű férfi meg nem vásárolta azt. Grimshaw egy barátjával  a szigeten közel  16 ezer (!!!) fát ültetett és 4,8 km sétaösvényt alakított ki, valamint vett majd tenyésztett aldabra óriásteknősöket. A sziget mai becsült értéke nagyjából 34 millió euro lett az ő ténykedéseinek köszönhetően. A legidősebb teknős a szigeten Desmond, aki 76 éves. A legenda szerint kalóz kincsek vannak eltemetve a szigeten és bár Grimshaw két nagy ásatást is csinált, mely során találtak emberi csontokat, melyeket kalózok maradványai kincset azonban nem leltek.
  

  


Grimshaw 2012 júliusában hunyt el, örökségét azonban fenntartják. A szigetre külön belépőjegy megváltásával látogathatsz, mely után körbe sétálhatod a szigetet. A szigeten jelenleg is laknak wardenek lévén Nemzeti Park, út közben teknősökkel találkozhatunk. 



  


A sznorizás és a séta után farkas éhesen értünk a partra, ahol már az elkészített BBQ várt minket minden földi jóval. A személyzet olyan barrakudát sütött nekünk a parton, hogy újra megcsúfolták a nem szeretem a halat kifejezésemet, hiszen ezt IMÁDTAM. Mondtam is a kapitányunknak, hogy visszahozták nekünk egy rövid időre a Cousinos emlékeink, amikor csak mi és a lakatlan sziget voltunk a személyzettel, csodás volt. Friss saláta tállal, bagettel, üdítőkkel. Miután a hasunkat úgy teletömtük, hogy mozdulni sem volt erőnk, átvittek minket Round Islandra, ahol egy szálloda működik. Ennek a partján ki-ki ejtőzött, ki fürdött még, ki pedig sétálgatott a lélegzetelállító partokon.
  
 
Programunk 4-kor zárult, amikor visszafelé vettük az irányt kis csónakjainkkal és Mahe partjai felé hajóztunk.
 

Csodálatos napot töltöttünk ezeken a szigeten, egyik sem hasonlítható a másikhoz.


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu


2015. december 12., szombat

Alex és mi


Eljött a várva várt nap is, amikor reggel arra ébredtünk, hogy Cousin-i jó barátunkkal Alexal találkozunk. Izgatottan csomagoltuk be neki az ajándékokat reggel és alig vártuk, hogy találkozzunk. A találkozónk Victoriában volt megbeszélve, mi mg előtte kicsit körbejártunk a városban, piacoztunk, majd 11-kor egy megbeszélt helyen találkoztunk. Nem tudtuk mi lesz a program mára, Alex teljes titokban tartotta, hogy meglepetés legyen. Amikor odaértünk egy hatalmas luxus terepjáró várt minket, Alexal és az egyik jó barátjával, ő hosszú-hosszú évekig Cousin-on ugyanolyan island manager volt, mint most Alex. Most saját vállalkozásba kezdett, taxizik illetve remek idegenvezetőként is funkcionál.


Egész napra privát vezetést kaptunk, Mahe csodaszép partjait, kilátópontjait és érdekesebbnél érdekesebb helyeit jártuk körül. A szigetet ugyan busszal nagyjából felfedeztünk, de így egészen más élmény volt, a helyi kreol barátainkkal, valamint most azokra a helyekre koncentráltunk, amiket eddig valahogy sikerült kihagynunk. Gondolom nem is kell mondanunk, hogy közös témánk akadt bőven, begyűjtöttük a legújabb pletykákat és történéseket Cousin piciny életéről, illetve örültünk egymásnak. Első utunk a Mission Lodge kilátóponthoz vezetett, ahonnan szép kilátás nyílik Mahe nyugati oldalára.



Az 1800-as évek második felében az angolok törvényt hoztak a rabszolga kereskedelem ellen, az angol felségvizeken tartózkodó arab rabszolga kereskedő hajókat az angolok rendre elfogták és a rajtuk hánykolódó rabszolgákat általában a legközelebbi helyre szállították. így került a Seychelle-szigetekre közel 10 év alatt nagyjából 2-3000 felszabadított rabszolga, ők eredetileg valahonnan Fekete Afrika távoli területeiről származtak. Ekkor merült fel a kérdés, hogy mi csináljanak azokkal a gyerekekkel, akik így szülők nélkül kerültek ide. 1875-ben iskolát hoztak létre magasan a hegyekben, ez a mai Mission Lodge, itt amíg el nem érték a 16 éves kort, szerzetesek felügyelete alatt nevelkedtek és megkeresztelkedtek a felszabadított rabszolgagyerekek. A kezdeményezés sajnos csak kb. 10 évig volt életképes, utána anyagi okokból bezáratták az intézményt. Ennek maradványait illetve a csodás tájat tudjuk innen megtekinteni napjainkban.



Ezek után Mahe csodaszép déli része felé vettük az irányt, ahol megkaptam a vágyott tenger fölé belógó pálmafáimat is, amin persze rögtön kellett képet készíteni is. Út közben Alexék jól ismerték a helyi take awayeket s az eddig kóstolt legjobbnál álltunk meg , ebédünket pedig a hófehér homokos óceán parton fogyasztottuk el. 





Az utunk során Alex rengeteg helyi gyümölcsöt vett nekünk, illetve egy Aride-on és Cousinon készült banános-kókuszos édességet is. Ez volt az aminek elkészítése otthon Magyarországon számomra csúfos kudarcba fulladt.


Útszéli árusnál vett Nouga Bannan (banános-kókuszos édesség)
Elvittek minket a sziget legtávolabb csücskébe délen, Police Bay-re is, amely bár a veszélyes áramlatok miatt fürdésre nem alkalmas, viszont a tengeri teknősök egyik fontos fészkelő helye. Rögtön találtunk is teknős nyomot, gondolhatjátok mekkora volt az öröm, végre otthon éreztük magunkat, Cousin-i emberekkel, teknős nyomok után kutatva, itt éreztük csak igazán elemünkben magunkat.


A program következő állomása a Jardin du Roi volt, azaz a fűszerkert, mely már annyira messze volt tőlünk, hogy bár eredetileg tervezve volt a programunkba, de már lemondtunk róla. Alexnak hála végül ez sem maradt ki a Mahe túránkból, illetve mivel ismerték az ottani embereket, minket is ingyen beengedtek Cousin-i önkéntességünk miatt, mintha helyinek számítanánk. A kertben Alex barátja, Ian volt a mi kis túravezetőnk s számtalan érdekes növényt és fűszert mutatott be nekünk. Rengeteget beszélgettünk közben és nagyon örült és elégedett volt, hiszen a növények egy részéről már viszonylag sokat tudtunk a Cousinon töltött időnk miatt. 

Itt fán terem az avokádó
A szerecsendió pedig lehullik a földre...
Azt is megtudtuk, hogy a fehér, a színes meg a fekete bors egy és ugyan az a növény, csak különböző érettségi szakaszaiban szüretelik a termést. Itt még nagyon zöld...
A graviola fa (Annona muricata) gyümölcse a soursop, állítólag finom, pár nap múlva megtudjuk :-)
Az egész napos programunkat Eden Island-en zártuk, ahol beültünk egy étterembe eszegetni és iszogatni. Eden Island 10 éve épült, mesterséges sziget, az egyetlen hely a Seychelle-szigeteken ahol a villák mellé állampolgárságot is vehetnek a tehetősek a trópusi Édenbe. Ebből természetesen kitaláltátok, hogy a szuper gazdagok lelőhelye, telis tele hadihajókat is megszégyenítő méretű yachtokkal, némelyik akkora, hogy még helikopter is parkol a fedélzetén!


Csodálatos napot töltöttünk egy igazi nagybetűs Barát társaságában, visszahozta nekünk Cousin összes örömét és csodáját. Holnap azonban a boldog hétvégénk folytatódik, napközben ismét találkozunk Victoriában Alexal, este pedig a karácsonyi díszkivilágításban csodáljuk meg a trópusi belvárost. Egyébként számomra nincs szürreálisabb, amikor a kocsiban a rádióban megszólal a Csendes Éj dala, miközben az ablak túloldalán hófehér homokos partok, hatalmas zöldellő kókuszpálmák, türkizkék óceán és ragyogó napsütés suhannak el…

http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu